2. Chapter

Sziasztook!:) Itt az új rész:) Köszönöm a négy pipát:) És a 3kommentet:) A következő is akkor jön ha meglesz a 3komi :D De természetesen több is lehet:$ És feliratkozókat is szívesen fogadok:3
Jó olvasást! :))
Dzsenifer:)xx






Egész éjjel csak forgolódtam az ágyamban, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába és készítek egy nyugtató teát. Az italomat szürcsölgetve ültem a kanapén, majd egyszer csak elnyomott az álom.
Reggel a csengő dallamos hangjára keltem. Ránéztem az órára és már délután egy óra volt. Hoppá, úgy tűnik kicsit elaludtam. De vajon ki lehet az ilyenkor?! Kikukucskáltam az ajtón és egy barna hajú fiút láttam meg.
- Öhm, mindjárt nyitom - szóltam ki, majd gyorsan magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy pólót.
Visszasiettem, majd beengedtem az ajtóban várakozó fiút.
- Szia, Alice Greenfield? - kérdezte kedvesen.
- Igen, gondolom te vagy Louis - itt bólintott egy aprót - Gyere beljebb!
Belépett az előszobába, majd levette a cipőjét, és bementünk a nappaliba.
- Öhm, esetleg kérsz valamit? - kérdeztem.
- Egy kávé jól esne, köszi.
- Oké, mindjárt hozom, addig..nyugodtan foglalj helyet - mosolyogtam, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy elkészítsem Louis kávéját. Pár perc múlva kész is voltam, így visszamentem hozzá.
- Tessék - tettem le elé a poharat.
- Köszi. Szóval gondolom olvastad apu levelét.. - kezdett bele.
- Öhm igen, de tudod..én megértem ha te nem... szóval gondolom egy ilyen nagy sztárnak pont nem hiányzik, hogy még a most felbukkant testvérével is foglalkoznia kelljen..gondolom nincs sok időd, és...
- Hé, hé! Azért levegőt is vegyél - nevetett. Figyelj, megígértem apunak, hogy gondodat viselem, és hidd el akkor is megtenném, ha apu nem kért volna meg rá. Mégis csak a testvérem vagy, akkor is, ha eddig nem is ismertelek - mosolygott biztatóan.
- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdeztem hirtelen.
- Az emberek többsége kedves. Tudom, hogy eddig nem nagyon tapasztaltad, de..
- Hát, maradjunk annyiban, hogy nem én voltam a fő kedvenc a suliban - húztam el a számat.
- Nyugi, hozzánk költözöl, ha kell még magántanárt is fogadok, hogy letedd az érettségit - nevetett.
- Hogy érted, hogy hozzátok? - néztem rá értetlenül.
- A banda többi tagjával..tudod, mi együtt lakunk - magyarázta.
- Ja, értem. Biztos nem fogok zavarni?
- Jajj, hagyj már! Nem, nem fogsz, már a többiek is várnak...főleg Harry - tette hozzá.
- Harry?
- Aha, tudod ő a nagy csajozós közülünk - nevetett Lou. Na de majd mindent megtudsz. Hidd el nem fogsz unatkozni velünk - kacsintott. Amúgy a temetést majd én elintézem, te csak pakold össze a cuccaid, és holnap már mehetünk is.
- Öhm..oké - mondtam bizonytalanul.
- Nekem most találkozóm van Eleanorral, de holnap jövök - kacsintott Lou. Megleszel egyedül? - kérdezte, miközben felvette a cipőjét.
- Persze, menj csak - mondtam.
- Rendben, akkor szia - ölelt át, majd elment.
Még hogy megleszek egyedül..persze. Életemben nem voltam még ilyen szarul, mint most, de nem várhattam el tőle, hogy miattam ne találkozzon a barátnőjével. Neki álltam "reggelit" készíteni, ami inkább már ebédnek mondható. Miután megreggeliztem, fogalmam sem volt mit csinálhatnék. Igaz az előtt sem jártam el itthonról a barátaimmal, aminek csak egy oka van, hogy nincsenek barátaim. Míg apu élt legalább ketten unatkoztunk.
A kanapén fetrengtem, mikor megláttam a bárszekrényben az italokat. Sosem ittam alkoholt nem is szándékozok rászokni, de abban a percben úgy éreztem muszáj. Kivettem egy üveg vodkát és felbontottam. Elmondhatom, hogy szörnyű illata volt, de azért megkóstoltam. Pár perc múlva az üveg tartalma elfogyott. Nem voltam büszke magamra...vajon apu mit gondolhat most rólam? Nem, nem volt elég bajom, most legalább, még rosszul is érzem magam ettől a szartól. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és kiszellőztetem  a fejemet. A közeli parkba mentem és leültem egy padra. A gyerekek a játszótéren játszottak, olyan boldogok voltak, ellentétben velem. A nap gyönyörűen sütött, a madarak csiripelnek. Minden annyira tökéletesnek tűnt. Talán nem véletlen történtek a dolgok, amik történtek. Lehet most az egyszer az élet kegyes volt hozzám, és adott egy esélyt, hogy új életet kezdjek. De abban a pillanatban, mikor hazafelé az úttesten átkelve minden elsötétült előttem rájöttem, hogy nem, én már örökre szerencsétlen maradok.