1. Chapter

Helló mindenkinek:) Itt is van az első rész, remélem mindenkinek tetszik. Most már azok is tudnak kommentelni, akiknek nincs blogger fiókjuk:)) Használjátok a fejezet alatti "tetszik" ill. "nem tetszik" gombokat, és iratkozzatok fel:)*-* Az előző fejezethez hamar összegyűltek a komik, és két pipát is kaptam. Nagyon köszönöm. A következő 3komment után jön;) Dzsenifer.:)xx


Életem újabb szörnyű napja elé néztem azon a reggelen. Akkor még nem is sejtettem mi fog történni. Na de ne ugorjunk ennyire előre. Az a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi. 7:45-kor értem be az osztályba az én kedves osztálytársam, Edina - mint mindig - most is talált rajtam valami kifogásolhatót, amibe bele tudott kötni.
- Alice drágám már nem azért, de honnan van ez a felső? Elég..hogy is mondjam..gáz - vágott hülye arcot. Szerintem őt ez élteti, hogy más emberek napját, esetleg életét tegye tönkre, nap mint nap. Elengedtem a fülem mellett a beszólásait, és levágtam magam a hátsó padba. Elég nehezen, de ezt a napot is átvészeltem.
Hazafelé sétáltam, mikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám.
- Halo?! - szóltam bele.
- Jó napot, Alice Greenfield-el beszélek? - szólt bele a telefonba egy férfi.
- Igen én vagyok az.
- Az édesapját kórházba szállítottuk, kérem jöjjön a kórházba amilyen gyorsan csak tud - hadarta el a dolgokat.
- Tessék, de..de mégis mi történt?
- Bent mindent elmondunk.
Remek, mégis hogy jutok el a kórházig? Gyalog rengeteg idő, taxira pedig nincs pénzem. Mindegy, abban a pillanatban nem érdekelt, fogtam egy taxit és lediktáltam a címet. Pár perc múlva megérkeztünk.
Sietősen próbáltam elhagyni a taxit, de a sofőr megállított.
- Kisasszony, kérem fizesse ki a fuvart, nekem is meg kell élnem valamiből.
- Ne-nekem..nincs pénzem. Sajnálom, de sietek.
- Nem-nem. Addig nem megy sehová, míg nem fizet!
- Értse már meg, hogy nincs pénzem. Az apám a kórházban fekszik és...
- Hagyja menni a lányt, majd én kifizetem - lépett oda egy göndör hajú fiú.
Én csak egy hálást pillantást vetettem rá, majd berohantam a kórházba. A recepción útba igazítottak, majd felsiettem a 310-es kórteremhez. Ott épp apu orvosába ütköztem.
- Doktor úr! Mi a helyzet? Hogy van apu? - bombáztam kérdésekkel.
- Alice..mi próbáltunk mindent megtenni, de..
- Mi az, hogy próbáltak??
- Sajnálom, de apukád már nem él.
- Hogy micsoda? Nem! Az nem lehet. Reggel még minden teljesen rendben volt, ez biztos csak valami rossz vicc.
- Higgye el Alice, ilyenekkel nem szoktunk viccelődni. Őszinte részvétem. Ha gondolja bemehet az apukájához - mondta, majd otthagyott. Otthagyott, mint az elmúlt években mindenki aki számít nekem egy kicsit is. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy árva lettem. Nincs senkim. Mégis miből fogom én eltartani magam?! Ezekkel a gondolatokkal a fejemben sétáltam be a fehér kórterembe. Ott feküdt Ő. Szemei lehunyva, a mellkasa pedig nem mozgott, ez is mutatta, hogy már nem lélegzik. Szomorú látvány volt, nagyon szomorú.
- Örökké szeretni foglak Apu. Nagyon - suttogtam neki, miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon. Gyenge, hideg kezeit szorongattam, és csak sírtam.
- Alice lejárt az idő, kérem fáradjon ki - jött be a doktor.
Nehezen, de elengedtem aput. Nem hiszem el, hogy ez történt. Nem tudom felfogni. Biztos csak álmodok - gondoltam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsíptem magam, de rá kellet jönnöm, hogy tévedek.
Szépen lassan kisétáltam a kórteremből és elindultam volna, de az orvos utánam szólt.
- Ezt a levelet az apukája kérte, hogy adjam át. Olvassa el, ebben leírja, hogy ki lesz az Ön gyámja - adta át az orvos a borítékot. Megköszöntem, majd kiléptem a kórház falai közül és hazasétáltam.
Otthon kíváncsian bontottam ki a levelet. Ez az utolsó emlékem aputól. A levélben ez állt:

Drága Alice!
Mindketten tudtuk, hogy már nincs sok időm hátra. Sajnálom, hogy én is itt hagytalak, de hidd el fentről örökké vigyázni fogok rád. Viszont, van valami amiről tudnod kell.. van egy testvéred Alice, igen jól olvasod, egy testvéred. Nem édestestvéred, mivel egy futó kalandból született, de én mindig is tartottam vele a kapcsolatot. Az elmúlt napokban beszéltem vele, és kértem, hogy viselje gondodat, hogy legyen a gyámod, és, hogy költözz el vele! Hidd el sokkal jobb élet vár majd rád. Holnap reggel megfog látogatni, ha minden igaz. A testvéred neve pedig Louis Tomlinson.
Nagyon szeretlek drága kislányom.
Mindig itt leszek veled, és vigyázok rád : Apa.